Tartalom
1., Orbán beszéd az 56 os mártírok újratemetésén 1989 június 16
2., "Himnusz a kapitalizmusról" Bajnai ünnepi beszéde az operaházban. 2009 június 27
3., Poloskafészek
A mártírok újratemetése 1989. június 16.
//megyerimlapja.gportal.hu/portal/megyerimlapja/image/gallery/tn_1256222649_17.jpg
Orbán Viktor beszéde az úratemetésen.
2009. jún. 16. 14:51 - írta
budapestjovoje
még nincsenek kommentek
Az orosz megszállás és a kommunista diktatúra negyven évvel ezelőtt történt bevezetése óta a magyar nemzetnek egyszer nyílt alkalma, volt elegendő bátorsága és ereje ahhoz, hogy megkísérelje elérni a már 1848-ban kitűzött céljait: a nemzeti függetlenséget és a politikai szabadságot. Céljaink máig nem változtak, ma sem engedünk 48-ból, így nem engedhetünk 56-ból sem.
Azok a fiatalok, akik ma az európai polgári demokrácia megteremtéséért küzdenek Magyarországon, két okból hajtanak fejet a kommunista Nagy Imre és társai előtt. Mi azokat az államférfiakat tiszteljük bennük, akik azonosultak a magyar társadalom akaratával, akik, hogy ezt megtehessék, képesek voltak leszámolni szent kommunista tabuikkal*, azaz az orosz birodalom feltétlen szolgálatával és a párt diktatúrájával. Ők azok az államférfiak számunkra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte. Mi az ő sorsukból tanultuk meg, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlen.*
Jól tudjuk, a forradalom és a megtorlások áldozatainak többsége korunkbeli, magunkfajta fiatal volt. De nem pusztán ezért érezzük magunkénak a hatodik koporsót. Mind a mai napig 1956 volt nemzetünk utolsó esélye arra, hogy a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen. A ma vállunkra nehezedő csődtömeg** egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítettek bennünket abba az ázsiai zsákutcába*, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni.
Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk - mai fiataloktól – jövőnket* a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.
Barátaim!
Mi, fiatalok, sok mindent nem értünk, ami talán természetes az idősebb generációk számára. Mi értetlenül állunk az előtt, hogy a forradalmat és annak miniszterelnökét nemrég még kórusban gyalázók ma váratlanul ráébrednek, hogy ők Nagy Imre reformpolitikájának folytatói.* Azt sem értjük, hogy azok a párt- és állami vezetők, akik elrendelték, hogy bennünket a forradalmat meghamisító tankönyvekből oktassanak, ma szinte tülekednek, hogy - mintegy szerencsehozó talizmánként - megérinthessék ezeket a koporsókat.
Mi úgy véljük, nem tartozunk hálával azért, hogy 31 év után eltemethetjük halottainkat. Nem jár senkinek köszönet azért, mert ma már működhetnek politikai szervezeteink.
A magyar politikai vezetésnek nem érdeme,* hogy a demokráciát és szabad választásokat követelőkkel szemben - bár fegyverei súlyánál fogva ezt megtehetné - nem lép fel Li Pengéhez, Pol Potéhoz, Jaruzelskiéhez vagy Rákosiéhoz hasonló módszerekkel.
Ma, 33 évvel a magyar forradalom, és 31 évvel az utolsó felelős magyar miniszterelnök kivégzése után esélyünk van arra, hogy békés úton érjük el mindazt, amit az 56-os forradalmárok véres harcokban, ha csak néhány napra is, de megszereztek a nemzet számára. Ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának, ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot, hogy alávesse magát a szabad választásoknak. Ha nem tévesztjük szem elől 56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről. Ha van bennünk elég mersz, hogy mindezt akarjuk, akkor, de csak akkor, beteljesíthetjük forradalmunk akaratát.*
Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni. Emlékezzetek: 1956. október 6-án, Rajk László temetésének napján a párt napilapja, a Szabad Nép öles betűkkel hirdette címlapján: "Soha
többé!" Csak három hét telt el, és a kommunista párt ÁVH-s legényeivel békés, fegyvertelen tüntetők közé lövetett. Két év sem telt el a "Soha többé" óta, és az MSZMP Rajkéhoz hasonló koncepciós perekben ítéltette halálra ártatlanok százait, köztük saját elvtársait.
Ezért nem érhetjük be a kommunista politikusok semmire sem kötelező ígéreteivel. Nekünk azt kell elérnünk, hogy az uralkodó párt, ha akar, se tudjon erőszakot alkalmazni ellenünk. Nincs más mód, hogy elkerüljük az újabb koporsókat, a maihoz hasonló, megkésett temetéseket.
Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József és a névtelen százak a magyar függetlenségért és szabadságért áldozták életüket. A magyar fiatalok, akik előtt ezek az eszmék még ma is sérthetetlenek,* meghajtják fejüket emléketek előtt.
Nyugodjatok békében.
Komment
Kronológia a rendszerváltó „hősök dicsősségéhez”
1988
március 23–24. Grósz Károly moszkvai látogatása. Gorbacsov nem emelt kifogást a többpártrendszer bevezetése ellen, s ígéretet tett: nem avatkozik be a Magyarországon és más kelet-európai országokban zajló reformokba.
december 6–8. Az ENSZ Közgyűlésén New Yorkban tartózkodó Mihail Gorbacsov bejelenti: 1992-ben 500 ezer katonával csökkentik a szovjet fegyveres erők létszámát, tízezer harckocsit, 8500 tüzérségi felszerelést és 800 harci repülőt vonnak ki Csehszlovákia, Magyarország és az NDK területéről.
//megyerimlapja.gportal.hu/portal/megyerimlapja/image/gallery/tn_1256222512_69.jpg
//megyerimlapja.gportal.hu/portal/megyerimlapja/image/gallery/1256222444_55.gif
1989
február 10–11. Az MSZMP KB határozatában a politikai pluralizmus kiépítése érdekében jóváhagyja a független politikai pártok megalakítását Magyarországon.
március 23. Magyarországon létrejön a Független Szervezetek Kerekasztala. Nyolc szervezet képviselői megállapodnak, hogy egyeztetik az állampárt MSZMP-vel folytatandó tárgyalásokon képviselendő álláspontjukat.
április 25. A Szovjetunió Magyarországon megkezdi a kelet-európai csapatcsökkentéseket.
május 2. Magyarország megkezdi a magyar–osztrák határon levő határzár felszámolását.
//megyerimlapja.gportal.hu/portal/megyerimlapja/image/gallery/tn_1256340470_18.jpg
június 16 Nagy Imre és az1956 – os mártírok újratemetése.
Október 23 a Köztársaság kikiáltása
//megyerimlapja.gportal.hu/portal/megyerimlapja/image/gallery/tn_1256222649_17.jpg
Összességében a beszédet tekintve
A megcsillagozott részeket kiemelve, világossá válhat mindenki számára, hogy az 1956-s forradalmat, Nagy Imre nevét felhasználva, (akinek igazi célja, nem a szocializmus eszméjének elvetése, hanem a függetlenség megszerzésére irányult) annak szándékait meghamisítva, karrierista módon saját érdemnek feltüntetve tévútra vezették az országot! (hazugságoktól sem mentes)
Az igazi függetlenség helyett, egy alapvetően bűnös, hazug társadalmi rendszer irányába fordították hazánkat!
Húsz év távlatában most már a tények ismeretében, senki számára nem lehet kétséges!
Megyeri Mihály
Debrecen 2009-10-20
Himnusz a kapitalizmusról
(és az azt megvalósító magyar sikertörténetről)
A Bajnai beszéd kritikája
(Operaház 2009. június -27)
Bajnai Gordon miniszterelnök ünnepi beszéde az Operaházban - 2009. június 27.
Tisztelt Elnök Asszonyok és Urak, Tisztelt Miniszterelnök Urak, Excellenciás Hölgyek és Urak!
Kedves Külföldi és Magyar Vendégeink, Hölgyeim és Uraim!
A rendszerváltás Közép-Európában apró lépések sorozata volt. Nem egyetlen kitüntetett pillanat, hanem egy folyamat. Nálunk az ellenzéki kerekasztal megalakulása, Nagy Imre újratemetése, a páneurópai piknik vagy a köztársaság kikiáltása mind-mind egy-egy fontos lépés a szabadság felé vezető úton.* Jól mutatja ezt az a tény, hogy most Közép- és Kelet-Európában hány helyen tartanak új és új huszadik évfordulót.
Ezen események sorában is kiemelkedő az Európa keleti és nyugati felét elválasztó vasfüggöny lebontása, melyre ma emlékezünk.
Ez a szimbolikus és egyben nagyon is gyakorlati történelmi mozzanat a rendszerváltás egyik legfontosabb eseménye. Egész Európában szimbólummá vált ez az esemény. Ezen keresztül értették meg százmilliók, hogy valami, amit öröknek hittek, végérvényesen megváltozott.* Ez volt az az esemény, amely nemcsak Magyarország függetlenné válásának adott lendületet, de lehetővé tette Németország újraegyesítését, és nagyban hozzájárul ahhoz is, hogy Európa mára ismét egységes legyen.
Olyan történelmi tett volt ez, amelyre méltán vagyunk büszkék mi, magyarok is. A magyar nemzet igazán tartós sikerei általában a kiegyezésen, a megegyezésen alapultak. Így volt ez mondjuk 1867-ben és 1989-ben is. A magyar rendszerváltás egyértelmű vívmánya az, hogy békésen ment végbe. Ehhez az akkori politikai erők, a kormány és az ellenzék kiegyezése, megegyezése kellett, hogy leültek és megegyeztek az átmenet módjáról, szabályairól, menetéről. Bibó István nyomán talán ezt nevezhetjük megegyezéses forradalomnak.
A vasfüggönyt átvágó Horn Gyula, a tisztességes átmenetet biztosító Németh Miklós, az alkotmányozó Sólyom László és Tölgyessy Péter, a rendszerváltó Orbán Viktor és Pethő Iván, a demokratikus kormányt alakító Antall József 1989-ben sok mindenben eltérő elvet vallott ugyan, de a lényegben megegyeztek: mind békés, szabad és független Magyarországot akartak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Amikor hosszú úton halad az ember, időről időre érdemes egy pillanatra megállni és felemelni tekintetünket az előttünk fekvő útról, és visszanézni, hová jutottunk az elmúlt 20 év alatt. Hiszen innen visszanézve látszik, mekkora utat is tettünk meg 20 év alatt.*
Végbement a politikai, jogi rendszerváltás. Független, demokratikus állammá váltunk,* ahol minden alapvető szabadságjog érvényre jut. Végbement a gazdasági rendszerváltás is. Erőre kaphatott a magántulajdon, kiteljesedett a szabad versenyen alapuló piacgazdaság.* Csatlakoztunk két nagyon fontos értékközösséghez, először a NATO-hoz, majd 2004-ben elértük a rendszerváltáskor kitűzött egyik legfontosabb és legnehezebb célt: csatlakoztunk az Európai Unióhoz, a világ egyik legnagyobb gazdasági és politikai közösségéhez, kivívtuk elismertségünket az európai nemzetek között.
Hazánk szabad, független, a többi európai állammal egyenrangú, szövetséges ország.* Ez igazi nemzeti siker, ez a magyarság modern kori sikertörténete. Olyan eredmény, amiért kivétel nélkül minden kormány tett, és amire kivétel nélkül büszke lehet minden magyar polgár.*
Akkor is így van ez, ha ma sokan rosszkedvűen gondolnak a rendszerváltásra, mert sok tekintetben nem váltotta be a hozzá fűződő egyedi reményeket. Hiszen annak idején szabadságra és jólétre* vágytunk mindannyian. És akkor úgy tűnt, mindkettő megoldható rendeletek útján. Alkotmányozunk, új törvényeket hozunk és szabadság lesz.* Eltöröljük a szocialista tulajdonviszonyokat, kiteljesítjük a szabad piacot és jólét lesz.
Az elsőről sokáig tudtuk, hogy így van, bár mostanság azt kell látnunk, hogy ebben is vannak komoly hiányosságaink. Mert mindannyiunk szabadsága sérül, amikor nemzeti tragédiáink színhelyeit gyalázzák meg egyesek. Mindannyiunk szabadsága sérül, amikor valakinek azért kell rettegnie a saját hazájában, mert cigánynak született.
A jólétről viszont hamarabb kiderült, hogy nem rendeleteken múlik. Az állam önmagában nem képes jólétet teremteni, tartósan biztosan nem. A jólét egyénre szabva jut mindenkinek, kinek-kinek szorgalma, képessége, gyakran szerencséje szerint. És nem is mindig igazságosan oszlik meg. A jólétről, a jobb jövőről nem beszélni kell, hanem személyes erőfeszítéssel tenni érte. Az ember a legtöbbször nem akar bonyolult, fennkölt dolgokat. A legtöbben azt akarjuk, hogy legyen tisztességes munka és legyen hozzá tisztességes bér is. Hogy rendes, jó óvodába, iskolába tudjuk járatni a gyerekeinket. Hogy idős korunkra nyugodtan és méltóságban élhessünk. Hogy biztonságban tudjuk a családunkat, az otthonunkat és mindazt, amit a két kezünkkel megteremthetünk.*
Ezek nem nagy célok, de mégis ezek a legfontosabb céljaink. Mindannyian ezekért küzdünk minden nap. És most, a válság közepette sokszor újra és újra meg kell küzdenünk ezekért a célokért, mert az is veszélyben lehet, amiről azt hittük, hogy már megvan. Ezeket a látszólag nem nagy célokat kell szolgálnia az államnak és az államot irányító politikának is, nem a saját, bennfentes, önző hatalmi érdekeit.
Ha más nem, a most zajló nemzetközi gazdasági válság kikényszeríti a rendszerváltást mindazokon a területeken, ahol az mindeddig nem ment végbe. Le kell számolnunk a politika által 20 év alatt szüntelenül táplált hamis illúziókkal és áltatással, helyenként nemzeti önáltatással.
Olyan adórendszer kell, amely megbecsüli a munkát és arányosan kér a tehetősebbektől. Olyan szociális rendszer kell, amely annak ad többet, aki valóban rászorul a közösség támogatására. Olyan nyugdíjrendszer kell, amely nemcsak most, de 20 év múlva is biztonságot nyújt az időseknek és azoknak, akik majd akkor lesznek idősek. Olyan jogszabályok és hatóságok kellenek, amelyek kivétel nélkül minden polgár számára garantálják a biztonságot, a rendet, a nyugodt életet.
Néhány nappal ezelőtt hunyt el Ralf Dahrendorf, a XX. század egyik jelentős gondolkodója, aki nem sokkal a rendszerváltás után először egy magyar napilapban nyilatkozta azt, hogy a politikai rendszerváltáshoz hat hónap kell, a gazdasági rendszer hat év alatt alakítható át, de a társadalom átalakulásához 60 év is kevés lehet. Ezt mi mindannyian tapasztalhatjuk a hétköznapjainkban. Ennek az üzenetét Magyarország számára is le kell fordítanunk akkor, amikor türelmetlenül kérjük számon újra és újra a rendszerváltás óta eltelt időszak eredményeit.
A 60 év* egyharmada telt el. Magyarország ma az Európai Unió átlagos fejlettségének mintegy 60 százalékán van, 40 százalékkal elmaradva az EU 27 országának átlagától. Ezért abbahagyva az önáltatást, az illúziókeltést, felelősségünk az, hogy mondjuk ki: még ha a lehető legjobb módon is teszünk mindent, akkor is innentől még 20-25 év, hogy Magyarország magáénak mondhassa az Európai Unió átlagos jólétét. Ezt tudnunk és látnunk kell.
Olyan ez, mint amikor az embernek meg kell mászni egy hegyet, és tudja, hogy azt a hegyet meg kell másznia, mert az a hegy az övé. Fáradságos dolog, és az ember gyakran hajlamos hinni a hamis prófétáknak, akik azt mondják: Kerüld meg a hegyet, az talán kevésbé fáradságos. De a könnyebbnek ígért út nemcsak hogy hosszabb és kacskaringósabb, hanem sokszor zsákutcába,* vagy éppen szakadékba vezet, és még a legjobb esetben is lehet, hogy hosszú gyaloglás után is csak oda jutunk vissza, ahonnan elindultunk.*
Ezért Magyarországnak a józan ész parancsát követve el kell indulni azon az ösvényen, amelyet már sokan bejártak előttünk, amelyet sokan kitapostak és amely alapján tudjuk: a hegy megmászható akkor is, ha nehéz és izzadságos feladat. 20 évvel a rendszerváltás után tehát most újra neki kell vágnunk a hegynek, és mászni kitartóan, következetesen, csak a józan ész parancsára hallgatva mindaddig, amíg föl nem érünk. És a kaptató minden megtett méterének az önbizalmunkat kell erősítenie. 20 évvel ezelőtt vezetőink nem vártak a csodára és nem süllyedtek el a reményvesztettség mocsarában.* Ezt a két csapdát kell elkerülnünk most is, mert mindkettő tétlenségre ösztönöz akkor, amikor csakis a cselekvés, a tett vezethet ki minket az aktuális válságból.
20 éves idén a harmadik Magyar Köztársaság, 20 éves a rendszerváltás. És mint ahogy egy húszéves fiatal felnőtt sem hivatkozhat már a szüleire, a saját lábán kell megállnia, ugyanúgy az országnak is fel kell nőni a függetlenséghez. A szabadsághoz a felelősségnek is párosulnia kell, hiszen egy felnőtt ember attól felnőtt, hogy tudja: elsősorban és leginkább csak önmagára számíthat.
Ezért tehát Magyarországon minden felelős politikusnak ki kell mondania: nincs olyan nap, amikor végérvényesen hátradőlhetünk, mondván, hogy elértük a célt. Mert ha így teszünk, végérvényesen lemaradunk, leszakadunk. Nincs könnyebb út, csak hosszabb. A rendszerváltás ezért folyamatában befejezetlen és örökké az is marad. Minden nap újra kell teremteni, minden nap tökéletesíteni kell azt, amit elértünk. Minden nap meg kell küzdeni mindezért*.
És tisztelt hölgyeim és uraim, ehhez a megújuló napi küzdelemhez adott nekünk erőt, hitet, önbizalmat a 20 évvel ezelőtti bátor tett, amely a nemzet közös sikere és öröksége.*
Köszönöm szépen
„Sok apró lépés a szabadság felé vezető úton” mondja Bajnai.
Vajon milyen szabadságról beszél az, aki a szabadságról, az ember szabadságáról beszél?
Vajon milyen szabadság az, mikor törvényesíti, alkotmányban rögzíti a másokból való ingyenélést (kizsákmányolást), mikor elfogadja a tömegek kirekesztését (munkanélküliség), a javakhoz való hozzájutáshoz?
Amikor az egyszerű lopást (pénzkereskedelmet), magánbank tevékenységet engedélyez!
Ugyanakkor a teljes társadalmi szolidaritást (amely nem tűri a lopást, a csalást, az ingyenélést, a hazugságot) szabadságkorlátozásnak tünteti fel!
Ebből a népbutító alaphazugságból kiindulva eljutunk a bűn a káosz társadalmához, ahol, társadalmi célokat nem lehet megvalósítani.
„hogy valami, amit öröknek hittek végérvényesen megváltozott” mondja Bajnai.
Igen mondta ezt Francis Fukujama is a kapitalizmusról, hogy itt a történelem vége, és mint örök és megváltoztathatatlan, a világok végezetéig most már így marad.
Úgyhogy Bajnai úr szereptévesztésben van, mert ezt csak a nyugati típusú kapitalista demokráciák feltételezik magukról, és irtózatosan nagy tévedésben van, mikor azt állítja, hogy a szocializmus végérvényesen megváltozott. Titkos óhaja talán? Válságban a kapitalizmus. A világban másfajta szelek, fényes szelek fújnak.
Szereptévesztésben, mint ahogy, Orbán úr, aki még a nagy temetésen hivatkozott az „ázsiai zsákutcára”. Bizony, mint a legutóbbi vietnami miniszterrel történt tárgyalásán elhangzott elismerése, miszerint Vietnam pozitív fejlődése megegyezik a magyar gazdaság negatív irányú fejlődésével. Kína, a Dél - Amerika feltörekvő országai, sőt az Orosz gazdaság sem preferálja a finánctőke alapú nyugati rabló tőkét!
És jönnek a rendszerváltó nagy nevek, „az alkotmányozó Sólyom László és Tölgyesi Péter, a rendszerváltó Orbán Viktor és Pethő Iván, Antall József, békés, szabad, független Magyarországot akartak” mondja Bajnai úr.
//megyerimlapja.gportal.hu/portal/megyerimlapja/image/gallery/1256223619_24.jpg
//megyerimlapja.gportal.hu/portal/megyerimlapja/image/gallery/1256223670_41.jpg
//megyerimlapja.gportal.hu/portal/megyerimlapja/image/gallery/1256223496_97.jpg
Bizony Ők azok, akik nem éltek a lehetőséggel, akik eladták az annyi vért és szenvedést feláldozó magyarság több mint, ötszáz éves küzdelmét a függetlenségért. Ők azok, akik olyan bűnös gazdasági és társadalmi rendszerbe fordították vissza az országot, ahol nincs, és nem is lehet társadalmi béke!
„Mekkora utat tettünk meg 20 év alatt?” kérdezi Bajnai úr. Javasolja, tekintsünk vissza.
Igen, hát legyen úgy!
Idézek a fiatal Orbántól, a temetésen mondott beszédéből. „Mind a mai napig 1956 volt nemzetünk utolsó esélye arra, hogy a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen. A ma vállunkra nehezedő csődtömeg** egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és vissza kényszeritettek bennünket abba az ázsiai zsákutcába”
Ez a csődtömeg 20 milliárd dollár adósság volt. A nemzeti tulajdon értékét 160 milliárd dollárra becsülték. Az országban, kötelező és teljes foglalkoztatás, ingyenes és kötelező alapfokú oktatás, ingyenes közép és felsőfokú oktatás, teljes körű társadalom és egészségügyi biztosítás. A bankok teljes egészében, a termelőeszközök 90%-a állami, a termőföldek 90% a csoport vagy állami tulajdonban voltak.
Nos innen indultunk.
Bajnai úr szerint a legfontosabb, hogy „független demokratikus állammá váltunk”, „erőre kaphatott a magántulajdon”
És amiről nem beszélt, az a következő,
Olyannyira, haladtunk a húsz év alatt, hogy most van százmilliárd dollár államadósságunk, állami vagyont alig találunk, és van hét vagy nyolcezer milliárd forint lakossági adósságunk! Van egy hárommilliós szegénység, egy félmilliós munkanélküliség, egymilliós burzsoá réteg és egy négy és fél milliós alkalmazotti állomány, aki eltartja az országot
A meghatározó jövedelemtermelő iparágak nagy része, ide értve az élelmiszeripart is jóformán mind idegen tulajdonban, a beszállítói hálózat, pedig ezeknek kiszolgáltatva!
Az ország gazdasága, termelőeszközei idegen tulajdonban, pénzügyileg pedig, teljesen eladósodva!
Ezek után jelenti ki Bajnai úr, „Hazánk szabad, független a többi európai állammal egyenrangú szövetséges ország”
Magyarra fordítva, „Hazánk gazdaságilag kiszolgáltatott, katonailag elkötelezett ország, a nemzetközi tőke újgyarmata”
És ide érkeztünk a húsz év alatt
//megyerimlapja.gportal.hu/portal/megyerimlapja/image/gallery/1252420893_40.jpg
Az ország költségvetését, csak az IMF jóváhagyásával tárgyalhatja a parlament
„amire kivétel nélkül büszke lehet minden magyar polgár” tette hozzá Bajnai úr!
És íme a megvalósult szabadság és jólét!
Az alkotmányos (törvényes) tulajdon.
//megyerimlapja.gportal.hu/portal/megyerimlapja/image/gallery/1256222582_40.jpg
//megyerimlapja.gportal.hu/portal/megyerimlapja/image/gallery/1256223059_05.jpg
Bajnai úr szerint, ne álltassuk magunkat a nyugati életszínvonal eléréséhez még mindig húsz, huszonöt évet kell majd várnunk, addig is mindennap meg kell küzdenünk, mert ez örökké befejezetlen marad! Ez a rendszerváltás öröksége!
//megyerimlapja.gportal.hu/portal/megyerimlapja/image/gallery/1256223557_18.jpg
De a Bajnai uraknak azt is tudni kell, hogy ezzel a gondolattal sokan nem értenek egyet, és azt is tudniuk kell, hogy a szegénység a nincstelenség a kemény fizikai munka, a téli tüzelő hiánya, fizikai fájdalommal jár! Akik ezt okozták és okozzák, törvények által támogatva, meg kell, hogy adják a kölcsönt! Mert a kölcsön kenyér vissza jár.
Megyeri Mihály
Debrecen 2009-10-22
Kapcsolódó írások: Szocializmus
Bűnösöket keresek 2
Poloskafészek
Megint nagyot kongott az ürességtől az Orbán beszéd!
Mindig elhatározom, hogy odafigyelek és megpróbálom megérteni, kihámozni, azokat a kézzelfogható dolgokat, amelyek a jövőt illetően valahova utat mutatnak.
Megtudhattuk a Nagytétényen mondott beszédből, hogy a kormányzásra és a küzdelemre felkészült, és az 56 – os fundamentumoknak megfelelően fogják majd munkájukat végezni.
Lesznek majd felelősségre vonások! A betevő falat ügye homályba veszett. Az elásott újságok történetein felnövekedett korosztály véget vetett a zsarnokságnak és elindultak a szabadsághoz vezető úton. A történelmi időpontok véletlenségei, mintha üzennének, a francia korona esete, a Nagy Imre rehabilitálása és Kádár halálának egybeesése, a jövő és az igazság üzenetei. Mindeddig homály, köd és képzettársítások. Valahogy, nem akaródzott a megtett húsz év jólét és szabadság eredményeiről áradozni a „győztes nemzedék” vezérének.
A poloskafészek sértő, tudatlanságra, pökhendiségre és kocsmaszagra utal! Nem is volt sikere! Mégis csak egy nemzet jelképe volt. Kétségtelen a vörös csillag már a nép számára is diktatúrát jelentett akkortájt!
Akik azonban ma is idegenkednek a sarló - kalapács, búzakalász, búzakoszorú jelképtől, azok ma is távol állnak az értékteremtéstől, mondhatnám abból élnek jól.
Én azért ajánlok Orbán úr figyelmébe egy húsz éves periódusú összevetést.
A népköztársaság megalakulását követő 1949 – 1969 közötti időszakot.
Újjá épült az ország, kifizettük a háborús kártérítést, hidak, utak, családi házak, házgyári lakások százezrei épültek! Megvalósult a kötelező és teljes foglalkoztatás. Eltűnt a fenyegető bűnözés! Teljes körű társadalom és egészségügyi biztosítást vezettünk be, amely egyúttal szociális biztonságot is jelentett. Kötelező és ingyenes alapfokú, illetve ingyenes közép és felső fokú oktatást valósítottunk meg. A termelőeszközök a termőföldek 90% a, állami, illetve csoporttulajdonban, a finánctőke teljes egészében állami tulajdonban voltak.
Akkor talán tekintsük meg a szabadság és jólét húsz évét.
A rendszerváltás idején „csődtömeggel” 20 milliárd dollár adóssággal indultunk a Kánaán felé, de megvolt a 160 milliárdra becsült nemzeti vagyon, és a teljes foglalkoztatás.
Elérkeztünk 2009 – hez. Nincs, vagy nagyon keresni kell állami vagyont, elprivatizálták!
Az ország meghatározó jövedelemtermelő eszközei, beleértve az élelmiszeripart is idegen tulajdonban, beszállítói, ezeknek kiszolgáltatva! A tőkeerős vidék lakosságát nagy részben foglalkoztató kiváló szakember gárdával magas színvonalú technológiai, tecnikai háttérrel
rendelkező termelőszövetkezeti gazdálkodást nyugati mintára, támogatott farmergazdaságokká fejlesztették vissza. Így az ott élőket (munkanélküliek) de a gazdákat is támogatni kell!
Van az országnak 100 milliárd dollár adóssága (ha nem több?), nyolcezer milliárd Ft lakossági adóssága, félmilliós munkanélkülisége, hárommilliós szegénysége, egymilliós burzsoáziája és négy és fél millió alkalmazottja, akik eltartják az országot!
A gazdaság kiszolgáltatott, az ország eladósodott, költségvetését a kölcsönző IMF hagyja jóvá!
Orbán Úr! Hogy is van ez a poloska fészek? Hogy is van ez a jólét és szabadság?
Persze vannak jól élők! Bajnai Gordonok, Orbán Viktorok, Gyurcsány Ferencek, Kapolyi Lászlók, Széles Gáborok, Képviselő Urak, vállalatvezetők, médiavezető munkatársak és stb.
Az ingyenélőknek ez a szabadság és jólét, míg az értékteremtőknek a kirekesztettek számára ez a poloskafészek!
Nos ennyit a poloskafészekről!
Megyeri Mihály. Debrecen 2009. október 25.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
