2015.12.17. 19:49, megyerimihaly (mmihaly23)
MI A BAJ A KÖZFOGLALKOZTATÁSSAL?
ÍRTA: UJSÁGÍRÓK LAPJA SZERKESZTŐSÉG. BEKÜLDVE: BUSINESS
A Stefan Batory Foundation, valamint a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány támogatásával egy egészen rendkívüli, friss, átfogó kutatást végeztek Magyarországon, amelynek összesítésével most ősszel került publikálásra „A közfoglalkoztatási csapda” című szakmai kiadvány. A kutatás arra irányult, hogy tényszerűen rámutasson a közfoglalkoztatás nehézségeire. Az eredmények szerint a jelenlegi közfoglalkoztatási rendszer „csapda”-ként működik.
Magyarországon a közfoglalkoztatottság köztes jogviszonya olyan élethelyzetet generál a kiszolgáltatott munkanélküliek számára, amelyből nincs kiút. „Elszegényedési spirál” lenne a magyar közfoglalkoztatás rendszere? Sokatmondó számadatok a közfoglalkoztatás aktuális helyzetéről 533 közmunkás élethelyzetét vizsgálva.
Márton Izabella és Vojtovszki Bálint vezetésével a Magyar Szegénységellenes Hálózat példa nélküli kutatást végzett a magyar közfoglalkoztatás helyzetelemzéséről. A közmunkára kényszerülő munkanélküliek helyzetéről és lehetőségeiről végzett szakmai felmérés eredményeit az elmúlt hónapban publikálták „A közfoglalkoztatási csapda” címen, melyet nyílt kiadványként bárki számára, így a döntéshozók számára is elérhetővé tettek.
A kutatók célja elsősorban az volt, hogy rámutassanak: a közfoglalkoztatás helyzete az elszegényedő társadalmi szegmensre nézve kritikus, a közfoglalkoztatottak helyzetének szakmai szemszögből történő felülvizsgálata és megsegítése, a közfoglalkoztatási rendszer újragondolása jelenleg is már megkésett feladat lenne Magyarországon.
A közvetlenül érintett közfoglalkoztatottak körében végzett 533 kérdőív és 42 interjú a rendszer diszfunkcióit olyan mértékben támasztja alá, hogy az jól mutatja, elszegényedési spirált gerjeszt a közfoglalkoztatás jelenlegi rendszere. Mint írják, „a közfoglalkoztatás – a kormányzati kommunikációval szemben – közel sem vezet vissza az elsődleges munkaerőpiacra, és semmiképpen nem hatékony kezelése a munkanélküliségnek. Még akkor sem, ha ezzel javíthatók a foglalkoztatási statisztikák”.
Bár a kutatás összegzése során hangsúlyozták, hogy az nem reprezentatív jellegű – ennek ellenére hangsúlyos társadalmi és munkaerő-piaci tendenciákra mutat rá - és nem a kifejezetten a legrosszabb körülmények között élőket keresték fel a reális adatok kiértékelése céljából, az önmagában is drámai adat, hogy a megkérdezett „közmunkás háztartások” 90 százaléka a létminimum alatt él és kétharmaduk jövedelmi szegénynek minősül. Lakhatási körülményeik bizonytalanok, „ötödük otthonából hiányoznak a legalapvetőbb civilizációs eszközök is”, alapvető szükségleteik biztosítása napi szintű gondot jelent.
Látszatbér, avagy csöbörből vödörbe
A kutatási adatok szerint az az általános vélekedés, mely szerint a közmunkások nem akarnak dolgozni, abszolút téves. A megkérdezettek 92 százaléka legkésőbb 18 éves korától dolgozik, 10-ből 9-en rendszeresen munkát vállalnak – ˙(kozmunka 2014.11.03) amennyiben van munkalehetőség. 10-ből 7 ember folyamatosan munkát keres, de nem kap.
A felmérésben résztvevők 2009 óta átlagosan 38 hónapig ingáztak a munkaerőpiacon állást keresve. A megkérdezett közfoglalkoztatottak legtöbbje ezért szakképzettséget nem igénylő munkát kell, hogy elvállaljon, legtöbben ennek megfelelően a havi 49.000 forintos minimális juttatásban részesülnek, amelyből azonban megélni aligha, talpra állni pedig végképp nem lehet.
Ha valaki nem vállal közmunkát – mert nincs lehetősége rá -, jelenleg 22.800 forintos segélyt kaphat, ám ha felmerül a közmunka lehetősége, azt köteles elvállalni, függetlenül attól, hogy az az iskolai végzettségének és szakmai kompetenciájának megfelelő szintű-e.
Aki úgy dönt, hogy megalázó lenne számára például gödröt ásni és visszautasítja a közmunkát, 1 évig nem kapja az alap segélyt sem, sőt, 2 hónapra még a munkaügyi nyilvántartásból is kizárják, azaz elveszik tőle azt a lehetőséget, hogy esetleg szakképzettségéhez közelebbi közmunka-lehetőséget kaphasson.
Persze kevesen vannak ilyenek. A legtöbb közmunkás számára a közmunka az egyetlen lehetőség többet keresni a segélynél, s ilyen tekintetben nincs módjuk a választásra. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy bár a közmunka során kapható megközelítőleg 50.000 forintos munkabér a minimális segélynél több, a kutatás szerint megközelítőleg sem elégséges ahhoz, hogy „a szegénységi küszöb fölé emelje a családot”, a létminimumról nem is beszélve.
A közmunkások a minimálbér 80 százalékát kapják ugyanarra a napi 8 órás munkára, amelyet bárki más a legalacsonyabb szintű munkáért a munkaerőpiacon megkaphat. Mint azt a kutatók megjegyezték nem voltak olyan megkérdezettek, „akik bármilyen szempont miatt is a segélyezetti létet többre értékelnék a közmunkánál, mert tudják, más lehetőségük nincs”.
Néhány hónap munka, aztán ki tudja, mi lesz…
A rendszer ráadásul kiszámíthatatlan. A munkaszerződéseket rövid időre kötik, ami az általános létbizonytalanságot tovább növeli a szegénységben élő munkanélküliek körében. A megkérdezett közmunkások 40 százaléka szerint nehezebbé vált már az is, hogy közmunkát vállalhassanak.
A kiszámíthatatlanságot jól mutatja, hogy a megkérdezett közfoglalkoztatottak 2009 óta a munkanélküliségük periódusaiban idejük 46 százalékában dolgoztak közfoglalkoztatottként. A munkanélküli időszakban a megkérdezettek 20 százaléka a munkanélküliségi időszak több mint háromnegyede alatt időszakosan közmunkásként dolgozott.
Hosszabb szerződéskötésre nincs mód, jellemző a projektekben gondolkodás, ezért állandó a közmunkások esetében a létbizonytalanság állandó érzése. A felmérés szerint kétharmadukat súlyosan érinti a rövid idejű munkaszerződés és a szerződések kiszámíthatatlansága. Egyötödük ugyanakkor krízishelyzetben van, számukra helyi munkáltatók hiányában egyetlen más lehetőség sincs a munkavégzésre, csak a közmunka. Ők a szó szoros értelmében az utolsó fillérig függenek a rendszertől.
Rossz munkakörülmények
Minden második megkérdezett elmondta, tavaly óta rosszabb munkakörülményeket tapasztal a közmunka végzése során, ugyanakkor kiemelendő: Budapesten a rosszabb munkakörülményekről beszámoló közmunkások aránya egészen magas, 64 százalék, az Alföldön közmunkát vállalók között pedig már 76 százalék volt.
A felmérés szerint legkevesebb 20 százalék súlyosan érintettnek érzi magát a rossz munkakörülmények terén a közmunka végzése során, így súlyos gondként merültek fel az alábbiak: a kirívóan rossz időjárásra nincsenek tekintettel, nincs megfelelő védőöltözet és munkaruha, nincs öltöző, mosdási lehetőség, nem biztosított a védőital, nincs biztosítva megfelelő WC-használati lehetőség, az étkezési körülmények teljes mértékben megoldatlanok.
Ugyanakkor a megkérdezettek 25 százaléka arra is rámutatott, hogy gyakori tapasztalatként a munkáltató kifejezetten megalázó bánásmódban részesíti a közmunkásokat.
A válaszadók 21 százaléka nyilatkozta, hogy közmunkásként ugyanazt a munkát kevesebb bérért volt kénytelen elvégezni egyszer, vagy többször. A szakemberek szerint a kényszerűen vállalt „alacsony presztízsű” munkák miatt minden 4. közfoglalkoztatott számára nehezebb visszalépni a munkaerőpiacra és 3-ból 2 közalkalmazotti státuszba kényszerülő ember elszegényedő élethelyzetén semmit nem változtat az időszakos közfoglalkoztatási státusz.
Vegyük alapul a szakképzetteket. A megkérdezett egy, vagy többdiplomás, illetve érettségivel, szakmai képesítéssel rendelkező közmunkások 38 százaléka közterületen dolgozik, 30 százalékuk a humán szolgáltatás terén szakmai képzettséget nem igénylő munkakörben kap lehetőséget közmunkára. A közmunkára kényszerülő diplomások 9 százaléka segéd-, betanított munkásként, vagy takarítóként, kisegítő mindenesként dolgozik, ugyanakkor mindössze 7 százalékuk végezhet diplomás munkát. De a szakmunkás végzettségűeknek is csupán 12 százaléka végezhet szakmai kompetenciájának megfelelő szakmunkát
.
Kitörési pont - Eltörölve
A kutatók szerint a jelenlegi rendszer tovább nehezíti a közfoglalkoztatottak kitörési nehézségeit. Mint az az előbbi példából is látható volt, az elszegényedő, munkanélküli szegmens rákényszerül a minimális juttatás melletti, gyakran kompetenciáját alulmúló munka végzésére. A munkaerőpiacon szükséges készségek és tudás, gyakorlat szintjének ezek a munkák nem felelnek meg. A szakértők szerint mindezeknek köszönhetően egy ördögi körről beszélünk, ahol a közmunkára kényszerült álláskereső életfeltételei tovább szűkülnek az alacsony bérrel és az alacsony – a munkaerő-piaci elvárásoknak nem megfelelő – presztízsű munkavégzéssel, ahol időszakos közmunka 2014.11.02 időszakosan dolgozhat csupán, megtakarítani, fejlődni nem tud, az adott közmunka-lehetőség végeztével ugyanakkor újra utcára kerül.
A munkaerőpiacon meghirdetett állásra jelentkezést benyújtó megkérdezett közmunkások 82 százaléka nem kapta meg az állást. Állást keres, de nem kap, mert nincs megfelelő referenciája és nincsen munkalehetőség, tovább szegényedik, majd újra közmunkára kényszerül és ebből a mókuskerékből nincs esély a kiszállásra. Pedig a kutatás szerint már azoknál a közmunkás háztartásoknál is, ahol legalább egy kereső tagja van a családnak, a közmunkások 38 százaléka vállalná, hogy új, állandó munkalehetőségért hét közben munkásszálláson lakjon, 44 százalékuk akár más településre is költözne, 79 százalékuk a településétől több mint 1 órára eső munkahelyre is bejárna, 89 százalékuk részt venne átképzésben. Ha lenne munkahely. Meg átképzés. Mert a megkérdezettek 74 százalékának a munkaügyi központ nem ajánlott fel tanfolyamot munkaerő-piaci kompetenciája bővítésére, így nem is bővülhetett a mozgástere.
Maradt tehát a közmunka.
„Nem érdekel, miért nincs munkád, de ha nem dolgozol, ne egyél!”
Súlyos gond a kutatók szerint, hogy „az eredmények egyértelműen összefüggésben állnak a szigorításokkal, a feltételek és szankciók erősödésével”, az erőltetett rendszabályozás eredményeként pedig „az önhibás szegény és munkanélküli társadalom képét” oly mértékben felerősítették, hogy aki a társadalom alsó perifériáján mozog, attól elvették az esélyt a kitörésre.
A társadalom elítéli, munkaerő-piaci mozgástere egyenlő a nullával, élettere a „méltóságteljes emberi élethez való jog”-ot meg sem közelíti.
A kutatási összesítő felütő gondolatát itt érdemes megemlíteni : mi a kozmunka 2014.11.02, mely a Kormány tavalyi, hivatalos álláspontjának szavaival[/b] indított gondolatébresztő gyanánt az alábbiak szerint:„A közfoglalkoztatottak bére 2013. január 1-jétől jelentősen nőtt. A közfoglalkoztatás rendszere tehát minden állítás ellenére sikeres”.
A szakértők rámutattak: nem használható a végtelenségig a közfoglalkoztatási rendszer „csodafegyverként” anélkül, hogy a negatív társadalmi-gazdasági konklúziókat a maguk valóságában tudomásul ne vennénk. Tény: a magyar statisztikai mutatók ellenére az uniós átlaghoz képest a 15-24 éves magyar fiatalok foglalkoztatási rátája 12,9 százalékos lemaradást mutat, a 15-64 éveseknél pedig további 6 százalékpontosat. 2011-2012-ben 48,6 százalékkal csökkentették az álláskeresési ellátásokra fordított kiadásokat, a közfoglalkoztatásra fordítható keretösszeget ugyanakkor ugyanezen időszak alatt megduplázták.
A „munkanélküliség és a szegénység strukturális problémáira” adott jelenlegi válaszreakció, mely szerint a közfoglalkoztatás jelenlegi struktúrája – különösen a minimális juttatási-költségráfordítási rendszerre való tekintettel - hasznos mind a rászorulók, mind a statisztikai adatok feljavítása szempontjából - a kutatók szakmai meglátása szerint valójában önámítás. 2015-ben pedig valószínűleg tovább csökkentik a munkanélkülieknek és közmunkásoknak járó juttatások mértékét társadalmi és munkaerő-piaci hatásvizsgálatok nélkül.
Ami pedig éppen most, ebben a percben is tapasztalható a megkérdezett közmunkások otthonában: 26 százalékuk lakása dohos, beázik, 20 százalékuknál nincs mosdási lehetőség, 22 százalékuknál nincs WC, 16 százalékuknál nincs folyóvíz a lakásban.
Minden második háztartásban kisgyermek is él, ezen közmunkás háztartások 57 százaléka csak tűzifával tud fűteni idén télen is. Ha lesz pénz a fára.
A közmunkás háztartások jövedelmének 50 százalékát a lakásrezsi viszi el. A családok egynegyedénél már legalább egyszer kikapcsolták valamelyik közművet fizetésképtelenség miatt.
A közmunkás családok 95 százaléka bármilyen váratlan akár kisebb összegű kiadás esetén is összeomlana és átlagosan 70 ezer forintos hátralékkal, tartozással küzdenek a közművek, a bankok, vagy a kölcsönadó ismerősök, uzsorások irányába.
Az elmúlt 12 hónapban 59 százalékuknak nem jutott pénz elegendő élelmiszer vásárlására. A közmunkások 83 százaléka nem tud magának megfelelő ruhát venni, 58 százalék számára jelent gondot, hogy gyermekének ruházkodását megoldja.
Háromnegyedüknek nincs pénze a közlekedésre. A betegséggel küzdő közmunkás felnőttek 56 százalékának nem telik gyógyszerre és 35 százalékuk az orvosi kezelés alatt álló kisgyermekének sem tudja megvenni a szükséges gyógyszereket.
Talán mégis érdemes lenne újragondolni a közfoglalkoztatás rendszerét
Hank Kata
Források: MSZEH A közfoglalkoztatási csapda, Eurostat, KSH, Ferge Zsuzsa: A gyermekes családok helyzetének változása Magyarországon a válság éveiben