Tartalom; A kapitalista demokráciák bírálata

A kapitalista demokráciák bírálata

 
                                                   Előszó

            -Nyugtalan világban élünk. Európában végbementek a rendszerváltozások, lezajlott a véres balkáni háború. Afrikában a ruandai népirtáson kívül, nyomor és betegségek tizedelik az ott élőket. A szegénység valamint az elképesztő gazdagság együttléte jellemzi Közép és Dél Amerikát, valamint Ázsia jó néhány országát is.

A  NATO országok jelenléte az arab világban, már-már a modern keresztes háborúk üzenetét idézik, de mindannyian tisztában vagyunk a valódi okkal, vagyis a terület szénhidrogén és egyéb nyersanyag tartalékainak ellenőrzése az igazi cél.

Nem elhanyagolható, sőt egyenértékűnek nevezhető a terrorveszélyre való már-már lármás hivatkozás mögötti stratégiai szempont is.

-Szívszorító és felháborító látni a betegséget hordozó koszos nyomort és a mérhetetlen gazdagságot ugyanazon a helyen. A feudum és a tőke hatalma uralja ezeket az országokat, értékeiket pedig,- energiahordozók, ásványi kincsek- a korrupt rezsimek lepaktálva multinacionális cégekkel együtt teszik zsebre, majd költik el a fogyasztói társadalmak piacain, tovább mélyítve, az amúgy is hatalmas szakadékot.

_Az ENSZ különböző szervezetei FAO, UNDP, UNICEF stb., valamint a humanitárius szervezetek tevékenysége, segítséget jelent ugyan, de csak késlelteti a valódi megoldást, sőt hosszú távon károkat is okoz.(hozzászokás)

Ez a rövid nemzetközi kitekintés is felhívja a figyelmet a fejlett országok felelősségére a jövőt illetően. A világ jelen tudományos-technológiai színvonala megköveteli a jövőben való gondolkodást! Egy állam, vagy ország csoport sem gondolhatja komolyan, hogy földünk kincseit saját önző céljaira (pazarló-értelmetlen fogyasztás) fordíthatja, akár mások nyomora, vagy megsemmisítése árán is.

Ha mégis így gondolja, azzal saját sorsát pecsételi meg!

            -A tudomány fejlődése megelőzte társadalom fejlődését. A legújabb kori egyes polgári okoskodások (filozófiák) igyekeznek magyarázatot adni a kapitalista gazdasági társadalmi rendre, mint ideális befejezett rendszerre. Be kell látniuk, valóban meghatározó, jelentős pontig jutottak.

De nem ez a befejezés!

Ettől a ponttól szükségszerű a változás! Az egyetemes emberi haladás (élenjáróan az alkalmazott természettudományokkal) és a társadalmi fejlődés megköveteli az osztálytársadalmak átalakulását, a társadalmi viszonyok megnyugtató rendezését!

           -A megszelídült kapitalista demokráciák azonban változatlan mohósággal, példátlan agresszivitással használják ki a fejlődő világ országait, elkeseredettséget, gyűlöletet és bosszút gerjesztve ezzel az ott élőkben. A világ gondolkodóinak, még ha a fejlett tőkés országok táborához is tartoznak, fel kell ismerniük a változás szükségszerűségét, és tevékenyen részt kell, hogy vegyenek a jövőt veszélyeztető gazdasági rend átalakításában! 

           A kapitalista társadalom osztályszerkezete

                               
                               Érdekközösségek

            -Az emberek létezésük kezdeteitől, ismereteink szerint valamilyen közösségben  éltek. Ezek a közösségek a történelem folyamatában, hovatartozásukat illetően állandóan változásokon, tagozódásokon mentek át napjainkig. A közösségeket, összetartozásukat illetően sokféle szempont szerint csoportosíthatjuk. Együttélésük, egymás mellett élésük során, a nagyobb közösségen belül elfoglalt helyüktől és szerepüktől függően, kialakultak az

együttélés íratlan normái, szabályai, vagyis a közösségre jellemző erkölcsi értékek.

-Amire most, elmélkedésünk szempontjából szükség van, az a jelen kapitalista demokráciák közösségeinek tagozódása, a társadalomban elfoglalt helye és szerepe szerint.

Egy társadalom arculatát legjobban termelési viszonyai tükrözik, amelynek jegyei egyénenként is jellemzőek, részvételük szerint a társadalmi munkamegosztásban, viszonyuk a termelési eszközökhöz, ebből következően helyük a társadalomban.

-Nos a polgári demokráciák termelési viszonyaira leginkább a magántulajdon   jellemző. Klasszikusan a tulajdoni formák szerint csoportosítva a tőke alapvetően lehet áru, pénz és termelőeszköz. Ebből következően vannak tőketulajdonosok, akik persze nem feltétlen egy személyek, lehetnek többen is, részvényesek, társasági tagok stb. Egy személyben, ők a nagykereskedők, a bankárok, a gyárosok, bányatulajdonosok, a szállítmányozók, a médiamágnások stb. egyszóval a nagypolgárok.

Ők a kapitalizmus igazi képviselői, a tőkések. Valójában mind a gazdaságban, mind a társadalomban az ő akaratuk érvényesül. Ebben a vonatkozásban semmi nem változott az újkapitalizmusban, ma is ők a gazdaság és a társadalom elitje, ők a polgári demokráciák uralkodó osztálya.

            -A polgári demokráciák másik nagy csoportja a kispolgárság.

Ha nagyon akarjuk nevesíteni, ők a kistulajdonosok. Hozzájuk kell sorolni az értelmiséget is ezekben a társadalmakban, bár nem kifejezetten működő tőketulajdonosok, de a polgári (tulajdonos) társadalom anyagi elismerésének mértéke, jelentősen meghaladja az átlagos munkavállalók (alkalmazottak) bérszínvonalát!

Közös jellemzőjük, hogy általában munkavégzésből tartják el magukat, saját eszközeik segítségével, alkalmazottak tartásával. Helyük és szerepük, a klasszikus és újkapitalista társadalomban, semmit nem változott.

            -A mai polgári társadalmak harmadik egyben legnagyobb csoportját az alkalmazott munkavállalók teszik ki, akik a munkáltató eszközeivel, munkabér ellenében végzik megszabott tevékenységüket. Ők fémjelzik az átmenetet a klasszikus kapitalizmusból az újkapitalizmusba.                                                                                                                               –

A negyedik csoport a kapitalizmus csalhatatlan jele, jegye, és stigmája, a munkavállalók azon csoportja, akik szándékuk ellenére sem jutnak munkához, munkanélküliek, vagy azzá válnak. Nagyobb részt, közülük kerülnek ki az alkalmi munkavállalók. Az általános kapitalizmus alapjának egyik sarokköve.

       -És az ötödik csoport a lumpen réteg, a jóléti társadalmak terméke.

A mai fejlett polgári társadalmakban markánsan megkülönböztethető a felsorolt tagozódás.

A tagozódást tekintve, jól elkülöníthető az öt csoport, alapvetően azonban, a termelési viszonyokat illetően;

A társadalom két osztályra osztható, a tőke tulajdonnal rendelkezőkre, és a tőke tulajdonnal nem rendelkezőkre.

Ebből fakadóan, nyilvánvalóan különbözik az értékrendjük, más a világlátásuk, viszonyaikat az érdekellentétek jellemzik. A társadalmi hierarchiában elfoglalt helyük nem biztos, hogy a megérdemeltségen alapul, sőt általában a tulajdon nagysága az, ami a helyüket ebben a tekintetben meghatározza.  Továbbra is osztálytársadalomról van tehát szó.

Nos, akkor csoportonként, nézzük meg, hogyan is alakulnak az értékrendek.

                                    Értékrendek

A polgári demokráciák elitje; a nagytőke képviselői, a nagypolgárok. Politikusok, a felépítmény intézményeinek vezetői, akik valójában irányítják mind a gazdaságot, mind a társadalmat.

Ők azok az emberek, akik nem a sarki kocsmába járnak szórakozni, és nem a munkás negyedekben laknak. Presztízs konferenciákon, előkelő klubokban, magán partikon beszélik meg a világ dolgait, nagyjából el is döntik azokat. Általában kifogástalan úri emberek, azoknak is kell lenniük, hiszen helyzetük szerint, cselekedeteiket közfigyelem kíséri.

-A hivatalban, valamint a magánéletben alkalmazottak gondoskodnak szűkebb környezetükről, személyi szükségleteikről, ezért még nem biztos, hogy puhányok. Lehetnek, csinosak, sportosak, ápoltak, intelligensek, műveltek akár humoruk is lehet. Tehát, lehetnek kellemes társasági emberek is. Azonban, tisztelet a kivételnek (ritkán van ilyen), egyetlen dologban azonosíthatóak. Valamennyien megrögzött kapitalisták. Hogy, mit is jelent ez? Azokra is vonatkoznak a következő általánosítások, akik nem bíborban és selyem ágyba pottyanva születtek, hanem kemény következetességgel jutottak idáig, értékrendet jelent! Szigorúan a tulajdon és hatalom értékrendjét! A tőke növelése, vagyis a vállalkozás bővítése, látszólag mindenkinek hasznos. Hasznos a foglalkoztatás szempontjából, hasznos az állami bevételek újra elosztásának bővülése miatt, és nem utolsósorban a tőketulajdonos, vagy tulajdonosok vagyon gyarapodása, illetve profit növekedése miatt.

            -Akár beleszületnek, akár eljutnak addig, hogy tagjai lesznek az elit csapatnak, a közösség értékrendjét tanácsos tudomásul venni, mert az íratlan szabályok még erősebbek

az írott törvénynél. Azon kívül, előbb-utóbb meggyőződésükké válik a tudat, hogy a világ

másként nem is működhet, mert csak így van jól, ahogy ők irányítják. Egyszerű, tradicionális

okai vannak, az e fajta magasabb-rendű beképzeltségnek. Fő céljuk továbbra is a fogyasztás és a gazdasági növekedés folytatása, befolyásuk, hatalmuk kiterjesztése.

-A polgári demokráciák másik nagy névadó csoportja a kispolgárság. Az európai fejlett polgári demokráciák igazi arcának megjelenítői. A porták, gazdasági udvarok, műhelyek, üzletek, épületek és lakások, rendről és rendezettségről, megállapodottságról árulkodnak.

Ők a mindennapok vállalkozói, iparosok, kereskedők, szolgáltatók, gazdák és önálló szellemi foglalkozást folytató polgárok.  

Nagyrészt maguk is részt vállalnak a konkrét munkavégzésben, de jellemzően alkalmazottakat foglalkoztatnak vállalkozásaikban és otthonaikban egyaránt. Hagyományőrzők, gyakori a vállalkozások generációs folytatása.

A kispolgárság adja a mai polgári társadalom stabilitását, erejét. A nagypolgárság megbízható támogatója, kádertartaléka, hiszen értékrendjük megegyezik a nagypolgárság értékrendjével, mert megélhetésük alapja a tulajdon és a belőle származó profit. A legtöbb pozitív értékrend hordozója a kispolgárság

 A harmadik és egyben a polgári demokráciák legnagyobb csoportja, de még sem névadója a társadalomnak, ők a bérből és fizetésből élők, az alkalmazottak. Nos, amiért a klasszikus kapitalizmust az újkapitalizmustól meg lehet különböztetni az itt keresendő.

Korunkban állami törvények szabályozzák mind a munkáltató, mind a munkavállalók jogait és kötelességeit. Betartását valamint a munkavállalók érdekérvényesítését törvényesített erős szakszervezetek látják el. Munkájukért, tisztességes munkabért fizetnek, amely átlagos életvitel fenntartásához elegendő. Folyamatos munkával egzisztenciát teremthet. A fejlett nyugati demokráciákban egy közepes kvalitású alkalmazott életvitelére átlagosan jellemző, napjaink igényeinek megfelelően berendezett lakás a hozzátartozó kocsival.

A tisztességes munkabér és munkavállalói jogok megszerzése mellett, van még egy fontos változás, amely szintén nem hasonlítható össze a klasszikus kapitalizmussal, a munkavégzés módja és minősége. Hála a tudományos – technikai - technológiai forradalomnak, már nem jellemző a véres, verejtékes fizikai munka. Vannak munkavégzések, ahol már nem választható szét a fizikai és szellemi munka. A fejlett demokráciákból tehát eltűnt a barbár módon hajszolt, nincstelen proletár, aki még a hajlékát is a munkáltatójától bérli. Megjelent helyette az alkalmazott, aki már rendelkezik személyi tulajdonnal, de nem akkora magántulajdonnal (tőkével), hogy ebből meg is tudjon élni. Így, hát a mindennapit a mindennapi munkába járással kell előteremteni, azok számára is, akik erre nem képesek, és azok számára is, akik nem akarnak ebben részt venni, vagy akik meg tudják fizetni, hogy ebből ki maradjanak.

Szinte a teljes mesterséges tárgyi világ, amely körül vesz bennünket,

és működteti azt, ezeknek az értékteremtő, és az azokat kiszolgáló emberek alkotó tevékenységének köszönhető. Nem véletlen tehát, hogy értékrendjükben központi helyet kapa munka. Lehet, hogy tradicionális, morális, tulajdoni szemléletükben értékrendjük lazább a kispolgári felfogásnál, de a társadalmi berendezkedést veszélyeztető negatív értékeik nincsenek.

-A kapitalista gazdaság hőmérője, állandó kísérője, a jóléti államokban, szociális ellátásban részesülő csoport, a munkanélküliek csoportja. Ők azok, akiket képzettségük, fajuk, koruk, fogyatékuk, vagy gazdasági okok miatt,(recesszió, túltermelés, csőd, válság, stb.) nem alkalmaznak, vagy munkanélkülivé válnak. Egy részük igyekszik állandó alkalmazást találni, nagy részük azonban megelégszik a segéllyel, állandó regisztráció mellett,

a segélyt kiegészíti alkalmi munkavállalásokkal. Lehetséges alkalmak a mezőgazdasági szezon munkák, az önkormányzati közmunkák, és a legkülönbözőbb magán megbízások.

A tartós munkanélküliségből nehéz visszakapaszkodni, a szinten maradás, pedig a jövedelem csökkenése miatt lehetetlen feladat. Nem lehet tehát csodálkozni, hogy közülük csúsznak a legtöbben a legmélyebbre. Értékrendjüket, a létfenntartásért folytatott állandó küzdelem határozza meg.

            -És, ahol bűn a munka és becsület, de erény az erőszak, a lopás, csalás és a hazugság!

A jóléti társadalmak lassan kialakuló szervezett szubkultúrája, lumpen társadalom a társadalomban. Erdők, bokrok, hidak alja, pincék és aluljárók lakossága, a szakosodott szervezett bűnbandák, a koravén életunt, gazdag, tobzódó csemeték, az alkohol, a drog, a szerencsejáték, a szex ipar áldozatai, lecsúszott munkanélküliek és vállalkozók, elromlott házasságok vesztesei. Csak a negatív, legjobb esetben is a dekadens értékrend jellemzi őket. A jóléti kapitalista társadalmak kártékony termékei!

                       Demokrácia és szabadság  a kapitalista

                                       társadalomban

                                     (A tulajdon fétise)

 
-A polgári demokráciák társadalmi berendezkedése kapitalista rend, vagyis az állam a magántulajdon alapú gazdasági rendszerre épül, ennél fogva intézmény rendszerével, annak végrehajtója, kiszolgálója.  A történelmi folyamatosság, pedig konzerválta a társadalom szerkezeti felépítését. A felépítmény intézmény rendszerének alapvető funkciói nem változtak, ha és amennyiben, az a mindennapok fejlődésének szükségszerű követése. A demokráciáról nem lehet elvonatkoztatva beszélni. A demokrácia, maga a hatalom! A tulajdon birtoklása a hatalom birtoklását jelenti, a hatalom birtokosa, pedig gyakorolja a demokráciát.

Ezért kellett a rendszer változásával a nép szót, mint jelzőt elhagyni! Mert a kapitalista rendszerre nem a nemzeti, vagy egyszerűbben, az állami (népi) tulajdon a jellemző, hanem a magántulajdon, ebből következően nem a nép, hanem a tulajdonnal rendelkezők a hatalom birtokosai!

Mint ahogy a kapitalista országok előszeretettel nevezik is magukat polgári demokráciáknak! És ez magyarra fordítva pontosan ezt is jelenti! A polgár, mint tulajdonos, a demokrácia, mint hatalom! Tehát polgári hatalom!

Nem lehet népi demokrácia, vagyis népi tulajdonú hatalom!

A módosított alkotmány (meg kell jegyezni, hogy nem minden országban van alkotmány) a fentiektől önkényesen és mindentől elvonatkoztatva, mint írott malaszt, kijelenti! (ha le van írva akkor biztos van, felkiáltással)

A Magyar Köztársaság, független demokratikus jogállam.

A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.

Ez a mondat, úgy ahogy van hazugság! Ugyanis ez a mondat nem jelent semmit, levegő mondat, írott malaszt a népnek!

Attól ugyanis hogy valaki nevet változtat, még ugyanaz az ember marad!

Ugyanis a mindennapi hatalomhoz semmi köze nincs a népnek, az a tulajdonosok hatalmát jelenti!

Az öt percig tartó néphatalom, (voksolás, választások és népszavazás) nem szólhat az alkotmányos rendről!

Márpedig az alkotmány biztosítja a tisztességtelen vagyonszerzést, az érdemtelen tulajdonhoz jutást, az egyéni tőkefelhalmozást (termelőeszközök, pénztőke), és azok egyéni alkalmazását! Nem jelent ez mást, mint az alkalmazottak által megtermelt felhalmozásra fordított összeg eltulajdonítását, magánvagyonok törvényes gyarapítását.

Valaki azonnal megkérdezhetné, hogy a köztulajdonú, vagy állami vállalkozások nem ugyanúgy kizsákmányolói az alkalmazottaknak?

A válasz; Igen! Nevezhetjük akár államkapitalizmusnak is!

A lényeges különbség, hogy a felhalmozás (gyárak, termelőeszközök, bankok) és a nyereség az a közösség a társadalom javára fordítódik, és nem tűri az érdemtelenséget, az ingyenélést!

A kapitalista demokráciákban

A demokrácia, polgári demokrácia (tőketulajdonosi), ahol alkotmányos jog a tisztességtelen (magánalapú tőkefelhalmozás) vagyonszerzés, így a megszerzett érdemtelen vagyon törvényes, vagyis a tőketulajdon is tisztességessé válik.

Egy mondatban rögzítve. A demokrácia = hatalom = tulajdon!

Rögzítem, tehát a Magyar Alkotmány meghatározó, (második és harmadik paragrafusa)

társadalomra vonatkozó kijelentései, úgy ahogy van, teljes egészében hazugságok.

Nem igaz a függetlenség, hiszen NATO-tag és az Európa Unió tagja!

Nem igaz a népre vonatkozó hatalom állítása, a hatalmat nem a nép, hanem a tulajdonnal rendelkezők gyakorolják! (Gondoljunk csak egy választási kampányra, vagy egy közszereplésre, mennyibe kerül!)

 -Így van ez a „szabad világ” másik, lassan tartalmát tekintve is teoretikussá váló, Szabadság eszmény esetében is. Mindenki számára nyilvánvaló, olyan, mint abszolút szabadság nem létezik. A szubjektum szabad akarata szerinti cselekvés a szabad természetben is korlátokba ütközik. A társadalmi együttélés, pedig egyszerűen fenntarthatósága miatt, még ezen felül írott, és íratlan törvényekkel, szabályokkal korlátozza az egyéni szabadságot.

!Akkor van baj, ha egy társadalom, alapvető emberi jogaiban korlátozza polgárait. Ebben az esetben, viszont fontos, mit értünk ezek alatt, ugyanis a társadalom hibáit, könnyen érdemnek is lehet minősíteni, erényeit, pedig hibáknak.

A már említett tisztességtelen jövedelemszerzés lehetőségét szabadságnak minősítve, törvénybe foglalja, ugyanakkor a társadalmi szolidaritást, amely az előbbit kizárja, pedig alapvető jogkorlátozásnak tekinti!

A nyugati típusú „polgári demokráciák” ebbe a valóságban nem létező fogalomba, a szabadság (freedom) fogalmába csomagolják kapitalista hazugságaikat! Amely, semmi egyebet nem szolgál, mint a hatalom birtoklását!

                     A fejlett kapitalista gazdaság kritikája   

                             (a jóléti társadalmak kritikája)

A fejlett európai polgári demokráciák néhány országa a huszadik század végére olyan anyagi, technikai szintre emelkedett, hogy a társadalom szociális ellátásban részesülő tagjai számára is nélkülözésmentes életszínvonalat képes biztosítani.

Nos nyomban felmerül a kérdés, mit is akarunk mi itt kritizálni? Hiszen itt van a Kánaán!

De ez messze nem így van!

Több dolog miatt sincs itt a Kánaán!

A felszínes jólét mögött, kibékíthetetlen gazdasági és társadalmi ellentét húzódik meg!

A kapitalista termelés mozgatórugója a haszon (profit), mennél többet, minél olcsóbban és persze egyre jobb minőségben! A tudományos forradalom, amiről nem beszélünk, de létezik, ezt szolgálja, ugyanakkor sírásója is a kapitalizmusnak!

A klasszikus kapitalista termelési mód fénykora a gyarmatosítások és az ipari forradalom időszaka volt. Mikor is a gyarmatokon olcsó munkaerővel kitermelt nyersanyagot hazaszállítva az ipari találmányok termelőeszközeivel és a kizsákmányolt munkások tömegeivel óriási hasznokra tettek szert a vállalkozók!   

A legújabb kori történelmünk sem szól másról, csakhogy az Újkapitalizmus módszert váltott. Mint ahogy a rabszolgatartók rájöttek arra, hogy, felszabadított rabszolgával többre mennek, mint a rabszolgasorban tartott társaikkal. Megkezdték tehát a felszabadított gyarmatok újra gyarmatosítását, vagyis kitelepítették a gyárakat, a kereskedőházakat egyszóval kivitték a tőkét, így mindjárt dupla haszonra tettek szert. Olcsón jutnak nyersanyaghoz, olcsó munkaerőt alkalmaznak, piacra is szert tesznek.

Gondolom, hogy nincs értelme vitatni a tőke akaratának és erejének érvényesülését a jó szándékkal és a szegénységgel szemben, különösen, ha az a technológia, műszaki színvonal nem elérhető az illető országok számára.

Nem elhanyagolhatóak a tőke nemzetközi összefonódásai, vállalkozásaikba bevonják a helyi tőkét is, így nem akármilyen előnyökre is szert tudnak tenni!

Ezért lehet a fejlett országok gazdasági agressziója sikeres a fejlődő országokban. Ott azonban, magukra vonják az ott élők haragját, ezzel új feszültségek keletkeznek, amúgy sem békés világunkban! Számos példa bizonyítja napjainkban a fejlett országok iránti ellenszenv megnyilvánulásait, Ázsiában és Dél Amerikában különösen!

Tehát a tőke itt már nemzetközi méreteket ölt, a multinacionális tőke, nem csak a hazai alkalmazottak tömegein nyerészkedik, hanem a fejlődő, gazdaságilag gyengébben fejlett országokat zsákmányolja ki!

Ha tizenkilencedik századot az ipari forradalom jellemezte, a huszadik század második fele és a huszonegyedik század a tudományos forradalom időszaka! Hatalmas eredményekkel gazdagodik az emberi tudás, amely az ember által előállított javakban is megnyilvánul! Mind a minőségben és mind a mennyiségben. Megállapítható, hogy egyre kevesebb ember állít elő egyre több és jobb minőségű terméket egyre kevesebb munkával!

De ebből következik, hogy a kapitalista gazdaságban

1,Egyre, nagyobb tömegek rekednek kívül a foglalkoztatásból.

   A munkanélküliség folyamatosan növekedést mutat

2,A termelékenység növekedéséből fakadóan sűrűsödnek a túltermelési válságok.

   Vagyis a piacok telítődésének ciklusai lerövidülnek.

A tulajdonukból ingyenélők (tőkések, és részvényesek) azonban sürgetik és követelik a hasznot! Ez a sürgető kényszere az új fogyasztási cikk megtalálásának, amely a tékozló és pazarló, jóléti társadalmak luxus fogyasztási szokásaira jellemző (Láthatjuk ezt az alig használt kidobált műszaki, háztartási eszközeiken, alig viselt és kidobott ruházati termékeken, stb.)

Azt gondolom, hogy ezek után összefoglalhatom a magántulajdon alapú gazdasági rend kritikáját is!

1. A jóléti társadalmak elérkeztek egy olyan életmód színvonalához, amikor az alapvető fogyasztási javak termelése szociális átlagot jelent!

   a, Oka a tudományok ennek megfelelően az alkalmazott technikai-tecnológiai tudományok termelőerővé válása. 

   b, Következménye a munkanélküliség állandó növekedése, (legalább is állandó jelenléte) a fejlődéssel párhuzamosan a túltermelési válságok szaporodása.

   c, A fentiekből szükségszerűen következik a kapitalista termelési mód alkalmatlansága!

 
2. A kapitalista gazdasági rend továbbra is osztálytársadalom, megosztott társadalom! Nyertesek és vesztesek társadalma.

    a, A nyertesek tőkéjükből ingyen jól élő tulajdonosok, tőkések, valamint a segélyből ingyen élő lumpen társadalom!

    b, A vesztesek a bérből és fizetésből élő alkalmazottak, valamint az eltartottak, munkanélküliek, nyugdíjasok és szociálisan rászorultak társadalma.

    c, Ebben a társadalomban, nyilvánvaló lehetetlenségek a társadalmi osztályok szolidaritása (társadalmi közösség), az esélyegyenlőség és a teljes foglalkoztatás!

                                           
3. A kapitalista gazdaság önmagáért való, önmagába visszatérő folyamat! Haszon és fogyasztás! A tulajdonból származó profit hajtóereje növeli a társadalmi, nemzetközi ellentéteket, haszontalan, pazarló, luxus, fogyasztáshoz vezet!

A kapitalista gazdaság agresszivitása, a haszonért való tőkebefektetés kizsákmányolása válságokat, háborúkat okoz!

Megyeri Mihály

Debrecen 2008.- november – 30.